Meg se fordult a fejemben, hogy Észak-Amerikában fogok élni fél évig, és az első nagy sportesemény, amire eljutok, egy európai futball-meccs lesz. Pedig de, a Winnipeg Bombers stadionjában a Kanada-USA női labdarúgó válogatott mérkőzésre mentünk ki a két legjobb haverommal, Jenő bával meg Sanyi bával. Nagyon érdekes élmény volt, össze sem lehet hasonlítani egy európai meccsel. Először is, jó arcok a biztonságiak. Nyilván itt is megy a motozás, de közben megkérdezik, hogy mi újság, aztán meg mondják, hogy jó szórakozást. Az egyik még meg is jegyezte, milyen király európai (!) akcentusom van. És nem csak ők ilyenek, mindenki mosolyog a másikra, mindenkinek van egy jó szava a mellette állóhoz, nem lökdösődnek, nem köpködnek, és nem káromkodnak. Én mennyei Szpari meccseken szocializálódtam Nyíregyházán, itt csak néztem, mint Brian az űrhajóban.
A meccs hangulata is nagyon érdekes volt. Olyan, hogy B-közép, olyan nincs, a meccs alatt csak a beszéd moraja hallatszik, szurkolás alig, viszont minden eseménynél megy a taps, meg az ujjongás. Akkor is, ha gól van, meg akkor is, ha a hazai kapus lehúz egy szögletet. Teljesen mások a reakciók, mint otthon. Nem rosszabbak, vagy jobbak, csak mások. Az pedig, hogy mindenki piros-fehérben volt, juharlevéllel az arcán, az alap. Kanada játszik, Kanada meg király, ezért jövünk szurkolni. A "soccer" meg egyre népszerűbb ezen a kontinensen és ez egyrészt nem véletlen, mert ugye ez a világ legjobb sportja, másrészt meg rendkívül örömteli. Huszonnyolcezer ember jött ki a stadionba. Ez majdnem telt házat jelent úgy, hogy a stadiont egyébként használó tojáslabdacsapat, a Bombers meccsein eddig mindössze egyszer voltak ennél többen.
Ja igen, nők fociztak. Volt rengeteg pontatlan passz, hiba, nem véletlen, hogy otthon reflexből nyomom tovább a tévét a Eurosportról, ha meglátom, hogy women's football, de néhol kifejezetten élveztem. A márciusi Kecskemét-Fraditól meg fényévekkel magasabb volt a színvonal.
És az amerikai Hope Solo az új kedvenc kapusom. Bár rúgott szegény két akkora gyertyát, hogy öröm volt nézni a kaján vigyort Sanyi bá arcán. Milyen király lenne már, ha mondjuk az egyik hátvédet meg Skywalkernek hívnák! De nem hívják így egyiket se.
(fotó: examiner.com)
Sanyi bá egyébként természetesen végig nyomta a sódert, a kedvencem az volt, mikor szomorúan megjegyezte, hogy "sok itt a faken idiot, ez fájó pont". 75 év minden bölcsessége és tapasztalata benne volt ebben a mondatban.
A végeredmény egyébként 1-1 lett, jobb volt az USA, de egy szöglet utáni szép fejessel vezettünk, viszont nem sikerült kihúzni a végéig.
Ja, még valami! Nem tudom, láttátok-e, de kijött egy új tréler a Dawn of the Planet of the Apeshez.
Apes. Together. Strong. A hideg kiráz.
