Kaland utca 24.

Nagyon régóta foglalkoztat a kérdés, hogy mitől válik egy hely az ember otthonává. Miskolcon születtem. Beszélni már az akkor még szovjet Ukrajnában tanultam meg, de tíz éves koromtól érettségiig Nyíregyházán laktam bentlakásos iskolában. Ráadásul közben Kárpátalján belül is költöztünk,…

Szerda délután hét. Vége az órának, kicsit még beszélgetünk, aztán megyek hátra a kocsihoz. Természetesen ott van, ahol hagytam. Viszont nem úgy, ahogy hagytam. Az út felé eső oldalon mindkét gumit kiszúrták valamivel. Fényes nappal. Bár valószínűbb, hogy inkább késsel. Tudtam, hogy nem a legjobb…

Borzasztó dolog rádöbbenni, hogy már nem tudsz büntetlenül letudni egy szombat esti mulatást néhány óra alvással, hogy egy eperszedés után még két nappal később is fáj a derekad, és hogy már nem tudsz fél percnél tovább fennmaradni egy műbikán. Hiába, nem vagyok már húsz éves... Szombat reggel -…

Annyi minden történt velem az elmúlt egy hétben, hogy akár minden napról írhattam volna külön bejegyzést. Viszont se időm, se energiám nem maradt erre. Sőt, ahogy nézem, az elmúlt két hétben összesen egy posztot bírtam összehozni. Ezért így most egy gigaizgalmas beszámolót olvashattok júliusom első…

Nem tudom, hogy kivándoroljak-e vagy sem. Dani szerint hülye vagyok, ha nem vándorlok ki, de õ itthon marad. Zsófi azt írja Stockholmból, hogy maradjak, de õ már régóta kint van. A lakótársam azt kérdezi, miért maradnék? A húgom meg azt kérdezi, miért mennék? Vagyis a magam feje után kell…