Nagyon régóta foglalkoztat a kérdés, hogy mitől válik egy hely az ember otthonává.
Miskolcon születtem. Beszélni már az akkor még szovjet Ukrajnában tanultam meg, de tíz éves koromtól érettségiig Nyíregyházán laktam bentlakásos iskolában. Ráadásul közben Kárpátalján belül is költöztünk, Tiszaújhelyről Dédára. Érettségizni már Bekecsről mentem, ami egy kis falu Szerencs mellett. Ami meg egy kis város. Öt éve költöztem fel Budapestre, de ebből az öt évből éltem felet-felet Nyíregyházán, Debrecenben, sőt, Dániában is. Most meg Kanadában vagyok már négy hónapja, és maradok is október végéig. Ja, és három (te jó ég, már három!) éve Ózd szerepel a lakcímkártyámon. És akkor azt meg se említettem, hogy Nyírábrányban voltam magántanuló az általános iskola első négy osztályában, és hogy kevés gyerek játszott annyit a diósgyőri Bíró utca játszóterén, mint én.
Tehát ha megkérdezik, hogy hová valósi vagyok, mit mondok? Na, mit? Miskolci vagyok, mert ott születtem? Aligha. Kárpátaljai, mert ott nőttem fel? Nem mondanám. Nyíregyházi, mert ott éltem 10 és 19 éves korom között? Talán. De mégsem. Ózdi? Három éve voltam ott először. Na jó, ez nem igaz, mert a nagyszüleim ott éltek húsz évig, de három voltam, mikor Diósgyőrbe költöztek, szóval értelemszerűen nem sok emlékem van az első néhány látogatásomról.
Egyszerűen erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Ez van.
Na de akkor mire tudok? Mi az otthonom? Hol van az otthonom? Hova megyek valójában, ha azt mondom, megyek haza, és mikor mondom azt, hogy otthon vagyok?
Ott a haza, hol a kaja. Ezt mondja Pumba az Oroszlánkirályban. Ez nem butaság, de azért nem is igaz. Egyszer egy nagyon komoly beszélgetés végén, talán a Krúdyban, eljutottunk oda, hogy az az otthonod, ahol szabadon, bármikor, bárhol elereszthetsz egy puput. Ez már közelebb van az igazsághoz, de még mindig nem elég jó. Meg ezekkel az a baj, hogy egy lakásra, házra, szobára vonatkoznak. És engem nem ez érdekel. Ami engem igazán érdekel, az az, hogy mitől lesz egy város az otthonom. Mitől lesz az otthonom Ózd? Mitől lesz az otthonom Budapest? És mitől lesz az otthonom Winnipeg?
Megmondom, mert rájöttem.
A többi embertől. Mindegy, hogy egy kétezer ötszáz lelkes falu, vagy egy kétmilliós főváros. Az a lényeg, hogy kik vesznek körül. Mindegy, hogy család, kollégák, csoporttársak, vagy barátok. Ha olyan emberek vannak körülötted, akikkel jól érzed magad, mindegy, hogy a világ melyik pontján élsz, otthon tudod magad érezni. Ennyire egyszerű.
Lovasi is megénekelte már, hogy a többiektől szép az élet. És ez így is van. Azt is megénekli, ugyanezen számban, hogy a Földnek is van holdja. Ez is így van.
Novemberben megyek haza.
