Nem tudom, hogy kivándoroljak-e vagy sem.
Dani szerint hülye vagyok, ha nem vándorlok ki, de õ itthon marad.
Zsófi azt írja Stockholmból, hogy maradjak, de õ már régóta kint van.
A lakótársam azt kérdezi, miért maradnék? A húgom meg azt kérdezi, miért mennék? Vagyis a magam feje után kell mennem.
Vagy a magam feje után kell maradnom.
Mehetek, ha akarok. De miért menjek, ha mehetek? És hova mennék? Ez a második kérdés. A harmadik meg az, hogy miért mennék?
Hogy hova mennék, azt nem tudom. Gondolom valamelyik ismerőshöz. Nyűgnek. De ismerős van itthon is. Nyűg lehetek itt is.
Viszont kint talán meggazdagodhatnék. Az azért elég jó lenne.
De pofára is eshetnék. Az meg nem lenne jó. A harmadik lehetőség meg az, hogy épp csak kijönnék a pénzemből. De itthon is csak ez a három lehetőség áll fenn.
Zsófi azt írja Stockholmból, hogy már tud svédül. Ez szép, de a svédek is tudnak svédül. Vagyis tudnék beszélni a többiek nyelvén. De hát a többiek nyelvén tudok beszélni itthon is. Vagyis maradok.
Igen ám, de majdnem kétszázezer ember ment ki, az nem lehet mind hülye! Tehát megyek.
Viszont kilencmillió itthon maradt. Tehát maradok.
Nem mindenben értek egyet azzal, amit ez a kormány csinál. Tehát megyek. Viszont a kormány sem ért mindenben egyet azzal, amit én csinálok. Tehát maradok.
Ha kivándorlok, kiderülhet, hogy itthon jobb dolgom van, mint kint. Viszont ha nem vándorlok ki, nem derülhet ki, hogy kint jobb dolgom lett volna, mert nem tudhatom, hogy milyen dolgom lett volna kint, ha egyszer itthon maradtam.
Az első kérdés az volt, hogy miért mennék ki? Mert nincs mit ennem. Meg majd a gyerekeimnek se lesz mit enniük. Ez nem igaz. Eszek, és a leendő gyerekeim is enni fognak. Meg majd a feleségem is. Ha lesz. Gondolom. Azért remélem, ő nem túl sokat. Vagy nincs hol laknom. Ez sem igaz. Lakom valahol, és a gyerekeim is lakni fognak valahol. A feleségem is lakni fog majd valahol. Remélhetőleg ugyanott, ahol én. Ez nem jó irány. Mást kell kitalálnom. Eszembe jutott egy jó indok valamelyik nap, de nem írtam fel. Ja, megvan! A szabadság. Az bizony nagy dolog. Az nagyon nagy dolog. Zsófi is azt írja Stockholmból, hogy ott olyan nagy a szabadság, hogy ő még olyat nem is látott. Se hossza, se vége ott a nagy szabadságnak. Reggelente úgy üdvözlik egymást az emberek, hogy "na mit szól hozzá, szomszéd, mára megint nagyobb lett a szabadság". És Zsófi még azt is írja, hogy Stockholmban bármit írhat az ember a svéd kormányról, és nyugodtan szidhatja a svéd kormányt, akár nyilvánosan is.
Ezért vándoroljak ki?
Ezért nem érdemes.
A svéd kormányt itthon is szidhatom.
