Szombat. A reggeli órára összesen kettő gyerek jött el. Nem ezen a héten produkáltuk a legnagyobb létszámot a felnőttek alkalmain sem, de hát kezdődik a nyár, megy mindenki amerre lát. Ez van. A lényeg azonban nem ez. Kettő, nagyon jó arcokból álló pár elhívott ebédelni a kedvenc helyükre. Ez nem különösebben izgalmas ugyan, de én kifejezetten örültem neki. Azért is, mert szeretem a kínai kaját, meg azért is, mert szeretek jófej emberekkel lógni. A párok női felei Mirna és Laura, ők mindketten az egyesület vezetőségének tagjai, utóbbi az egyik legszorgalmasabb diák az óráimon. Laura férje Kevin, Mirna barátja Steve. A mellékelt képen ők láthatóak. Mind a négyen.
Aztán kitalálták, hogy nézzük meg az Aboriginal Day Live & Celebration nevű dolgot. Így is tettünk. Minden benne van az esemény nevében, az őslakosok ünnepelnek. Vannak koncertek, tűzijáték, minden, ami kell. Viszont a nap fénypontja egyértelműen az indián táncverseny. A résztvevők tradicionális bennszülött ruhákban versenyeznek, kábé húsz kategóriában, a csecsemőktől az aggastyánokig. Elég menő.
A kedvencem az a kisgyerek volt, akinek pókemberes volt a cucca. Ő halad a korral.
Aztán hazajöttem, szunyáltam egy nagyot a bosnyákok veresége alatt, aztán mentem vissza ugyanoda Anitával meg Edinával. Akkor már nem táncoltak az indiánok, ezért csak söröztünk. Fényképes bizonyíték nem készült. Viszont a héten megnéztük Winnipeg forgó éttermét. Éttermét? Bárját? Pubját? Mindegy. Úgy hívják a dolgot, hogy Praire 360, elég magasan van, és elég messze ellátni onnan.
A lányok mögött látható épület az emberi jogok múzeuma lesz majd szeptembertől. (Nem tudtam, nagybetűvel kell-e írnom a nevét. Végül kisbetűvel írtam.)
Vasárnap. Piknik. Gulyás, kolbász, steak, pálinka, jó idő, játék, móka, kacagás. Egy kislány valamiért hippi-boynak hívott. Nem nagyon értettem, miért.
Más. Mi világbajnokság folyik itt, csókolom! Azt mondtam, a spanyolokat korai lenne leírni. Tévedtem. Ritka dolog ez. Az utolsó körben talán az Uruguay-Olaszország versenyfutás lehet a legizgalmasabb, de mivel a taljánoknak elég egy döntetlen is, akár egy borzalmas meccset is láthatunk. De hátha nem fogunk. Viszont szerintem kiesnek Andreáék. Aztán ott van a Horvátország-Mexikó is, amit én személy szerint sokkal jobban várok. Mondanám még, hogy G-csoportban nagy lesz a kaparás a továbbjutásért, de nagy pénzben fogadnék az x-re a német-amerikain. Takonyevő Joákim és Narancsvidék Jürgen kézenfogva vezethetik csapataikat a 16 közé. Hülyék lennének elrontani a másik örömét. Aligha fogják.
