1. Tovább emelkedett a órán résztvevők létszáma, ezen a héten ugyan csak egy fővel, de még így is érezhető a program népszerűsége. Szájról-szájra terjed az órák remek hangulatának híre, így egyre több ember szánja rá magát arra, hogy megnézze, miről is van szó. És most már nem csak ötlet a felzárkóztató óra, hanem valóság, jövő héten kettőre is sor kerül majd. Ezen a héten a létige volt a téma a nyelvórákon, a kultúrára és történelemre szánt órán pedig az Árpád vezér és Szent István közötti dolgokról beszélgettünk, illetve a Fehérlófiáról. Ez utóbbi nagy tetszést aratott, mint első magyar szuperhős. Viszont még jobban tetszett a diákoknak Karányi Helloja, ami engem kicsit meglepett, hiszen eddig is nagyon jó zenéket mutattam nekik, de mindig volt olyan, akinek nem nagyon tetszett. Ez viszont elsöprő sikert aratott. Örömteli.
2. Ez egy elég nagy játékvonat, aminek nagyon örültem. Pedig nem vagyok vonatmániás.
Még nem ültem vonaton ezen a kontinensen, viszont tervezem. Van egy Churchill nevű városka tőlünk északra, ahol az év 365 napjából 300 alkalommal látható sarki fény. Elég menő. Viszont nem vezet oda út, csak repülővel vagy vonattal közelíthető meg. A repülő nagyon drága, a vonat pedig másfél napnyi utazást jelentene. És még drága is. Ettől függetlenül nagyon szeretnék eljutni oda, semmiképp nem akarok úgy hazamenni, hogy nem láttam a sarki fényt. Ja, a városban állítólag mindig nyitva hagyják az autók ajtajait, hogy ha esetleg valakit megtámadna egy jegesmedve (!), meghúzhassa magát valahol. Elég izgalmasan hangzik.
3. Megvan az első törzshelyem! És nem egy kocsma! Elfelejtettem fényképet csinálni, de hála az internetnek, meg tudom mutatni. A hölgy a bal alsó sarokban alighanem azért takarja az arcát, mert meglátta a Google autóját. Ki tudja, miféle rejtegetnivalói vannak? Szóval köszönet a fotóért a Google Mapsnek.
A törzshelyek azért fontosak, mert ha vannak, az ember könnyebben érzi otthon magát egy városban. Ezért örülök nagyon, hogy rátaláltam a George's Burgers & Subs nevű kajáldára, ahol már a nevemet is tudják, és azt is, mi szél hozott Winnipegbe. Egy nagyon híres afrikai filozófus mondta azt, hogy "ott a haza, hol a kaja". Talán ismeritek is, Pumbának hívták. Nagy bölcsesség ez. Még ha nem is lehet ennyire egyszerűen összefoglalni, hogy mitől válik egy hely otthonná, azt hiszem, valahol itt kezdődik. Azt meg remélem, hogy hamarosan az Unicum és a Krúdy mellé egy harmadik ivókomplexum is feliratkozik. Csak hát az egyetlen szórakozóhelyen, ahol eddig voltam, majd' ezer forintnak megfelelő dollárt kértek egy 0,33 literes Budweiserért. Rablás. Bár egyszer már fizettem 2500 forintot két doboz Dreherért a Hungaroringen. Mintha a szívemet tépték volna ki.
+1. Kis nosztalgia: tizenegy évvel ezelőtt, május 29-én történt tinédzserkorom egyik legmeghatározóbb futballélménye. Igaz, csak a tévében, de mindkét nagyapámmal és édesapámmal együtt néztük végig, ahogy Sevcsenko belövi az utolsó, mindent eldöntő 11-est a BL döntőben. Természetesen az ő nevével ellátott mezben néztem a meccset. Szép emlék. Az meg még szebb, hogy ez a csapat hosszú éveken keresztül a világ legjobbja volt.
