Football. Így hívják. És szerintük most éppen soccer-világbajnokság van Brazíliában. Hát csoda, hogy fenntartásaim voltak? Ezt persze egyszerűen el kell fogadni, így működik a dolog, és kész. Viszont talán ez is közrejátszott abban, hogy sosem kötött le igazán ez a sport. Jó, hát van ugye a Super Bowl, azt azért megnézem, ha éppen
a) otthon vagyok,
b) nincs jobb dolgom,
c) és nincs éppen Steven Seagal est a Film+on.
A szabályokkal jórészt tisztában vagyok, de hogy magamtól leüljek meccset nézni, az kizárt. Volt eddig.
Ugyanis csütörtök este kimentünk a CFL (Canadian Football League) nyitómeccsére, amit éppen szeretett városunkban rendeztek. A Winnipeg Blue Bombers látta vendégül a keleti csoport címvédőjét, a Toronto Argonauts-ot. Argonauts, vagyis argonauták, az az ötven harcos, akik az Argosz által épített Argó hajón Iokoszból a kis-ázsiai Kolkhiszba hajóztak, hogy segítsenek Iaszón királyfinak megszerezni az ott őrzött aranygyapjút. Ha esetleg valaki nem tudná.
A mérkőzés helyszíne Investors Group Field volt, ahova régi ismerősként érkeztem.
Kiváló mulatság kerekedett a dologból. Izgalmas és látványos volt. És a hangulatra sem lehetett panasz, bár a hangos reklámok a meccs alatt még mindig zavaróak, de ez legyen a legnagyobb baj. Természetesen a meccs előtti show szolgáltatta az alapot, repülővel (bombázó, bombers, érted), bénázó pompomlányokkal, tüzijátékkal, ütős és fúvós zenekarokkal. Remekül szórakoztam. Persze ez elsősorban annak köszönhető, hogy az előző szezonban tökutolsó, összesen három győzelmet összehozó Bombers simán nyert 45-21-re. Viszont az ellenfélnek is voltak olyan megmozdulásai, amik azonnali székelhagyásra ösztönöztek. Ez a sport király. Nagy kár, hogy erre csak most jöttem rá - mondanám, ha nem örülnék inkább a ténynek, hogy végre rájöttem.
(kösz a képeket, Anita!)
Érdekesség: folyamatosan nyomták hangosbemondóban, hogy éppen mi történik, sőt, a játékvezetőkön is volt mikrofon, így amikor kétes helyzetekben ítéletet hoztak, mindenki hallhatta, hogy mit mondanak. Aki meg nem hallhatta, mert siket, az csak felnézett a kivetítőre, ahol néhány tizedmásodperces csúszással megjelent az imént elhangzott szöveg írásos verziója. Elég menő. Ez a closed captioning, ami a tévéken is működik. Lenémítod az élő adást, és már meg is jelenik a felirat. Az osztrák nagydíjon vettem észre múlt héten, teljesen véletlenül. Otthon ilyen nincs. Ugye?
Ja, és a végén még egy kis bunyó is volt, amitől támadt egy kis honvágyam, de legalább röhögtem egy jót. Mármint a meccs végén, természetesen.
Na, és egy kis igazi labdarúgás. Vége a csoportmeccseknek. Kezdődik az akció. Nem beszélek arról, milyen pazarul jósoltam meg a továbbjutókat a necces csoportokból, mert egyrészt az önfényezés nem jellemző rám, másrészt néhány meccsel mellényúltam. De hát ki gondolta, hogy a görögök továbbmennek? Hagyjuk is.
A lényeg, hogy Bruti Miguel Herrera a király.
Meg persze Müller.
Még valami. Így fog kinézni Michelangelo az új Tini Nindzsa-filmben. Napszemüveg, karkötő, filacipő. Van baj.
(filmbuzi.com)
