Zakatol tovább a Folklorama, vasárnap este megnéztem a Pannonia pavilont. És király volt. Egyrészt mert végre ettem egy jó lángost, (bár itt sokan porcukorral eszik. Érted ezt? Porcukorral! A lángost! Porcukrot szórnak a lángosra! Porcukrot! A lángosra!), másrészt meg három méterenként állított meg valaki beszélgetni, vagy diákom, vagy valaki, akivel már találkoztam, és érdekelte, hogy mennek az órák, vagy valaki, akivel még nem találkoztam, de már hallott róla, hogy itt vagyok, és meg akart ismerni. Baromira élveztem a helyzetet. Azt meg főleg, hogy a műsornál két tánc között én is felmehettem a színpadra, hogy egy üveggel a fejemen próbáljak táncolni. És drága gyermekeim, sikerült. Jenő bá' csinált egy képet, elég gyenge lett, de nem az ő hibája, hogy ennyire képes egy BlackBerry:
A képen még fogom a kezemmel az üveget, de utána elengedtem. Tényleg!
Voltak magyar szuvenírek is, mindenféle matyó cucc mellett Fradi, Dózsa és Vasas szurkolói sálakat is találtam.
Ja, megkóstoltam a híres dobos tortét is. Ez nagyon hasonlít a dobos tortára, minimális csak az eltérés a két dolog között.
A diákjaim közül hatan is önkénteskednek/táncolnak/főznek a pavilonban egyébként, ők jelezték is, hogy nem tudnak jönni a héten. De sebaj, legfeljebb nem tanulunk új nyelvtant a többiekkel. Majd ismételünk és gyakorlunk. Az sosem árt, bár remekül haladunk, az alacsony óraszám ellenére is. Minden nagyon pazar. Mint mindig.
