Mikor először vezettem Pesten, Kerepes felől érkeztem, és egy Oktogon mögötti egyirányú utcába kellett eljutnom. Nem volt bonyolult a helyzet, nem is okozott különösebb gondot a megoldása, mégis totál lefőttem. Azért a nagykörút nem egy ózdi Vasvár utca.
Aztán úgy egy hete Boston felől érkeztünk New York csepp városába. Este tíz felé járt az idő, biztos nem lesz sok autó az úton, gondoltam. Háhá! Úgy kapaszkodtam a kormányba, mint Mariska néni a gurulós bevásárlószatyrába reggel hétkor a piacra menet. Bármerre nézel, autó, össze sem tudod számolni, hány sávon, és ha kettő tizedmásodpercnél később indulsz el zöld lámpánál, már nyomják rád a dudát, mint siket a csengőt. Katasztrófa. De problémamentesen megérkeztünk Brooklynba. Ott aludtunk. Egy pilóta vagyok.
Na, de a lényeg nem ez, hanem hogy jártam New Yorkban, emberek! És hogy mennyire király ez a város, azt tökéletesen példázza, hogy kábé öt perccel azután, hogy megérkeztünk Manhattanbe, belefutottunk Alain Prost 1990-es Ferrarijába. Egy falon.
Az ittlétünk csúcsa persze nem ez volt, hisz annyit gyalogoltunk két nap alatt, mint egy eltökélt zarándok az El Caminón. Mindent láttunk, amit érdemes. Nyilván lefutottuk a kötelező köröket, Szabadság-szobor, Central Park, Chrysler Building, World Trade Center Memorial, Empire State Buliding, Madison Square Garden, Times Square, stb. Fotó mindenhol készült, a lányoknak köszönhetően. Vasemberes fotó nem mindenhol készült, nekem köszönhetően.
A Times Square közepén ráadásul egy hátizsákos Pókember és egy rőtszakállú Amerika Kapitány meg is állított, hogy azonnal toljunk egy közös képet. Toltunk. Jó, nyilván nem a tér közepén, de ennyi költői túlzás belefér tán'!
A legkirályabb azonban egyértelműen és vitán felül a Rockafeller Center teteje volt. Ahogy elterül alattad ez az európai fejjel felfoghatatlanul nagy város, ahogy hallod az autók, meg főleg a dudák zaját, és ahogy szép lassan lemegy a nap, és felgyúlnak a fények... Mint a mesében. Nem, mint a filmekben.
A dudaszót egyébként nem tudom eléggé hangsúlyozni, nem viccelek, tíz másodpercenként hallasz egyet. Egy dolog van, amiből még a dudálástól is több fordul elő. Hotdogos.
Baromi nagy élményt jelentett eljutni ide. Mikor jöttünk el, azt gondoltam, ennél menőbb helyen már nem leszek. Megint tévedtem. De ezt majd máskor mesélem el.
