1. Reggel túlestem az első, gyerekeknek tartott órán. Hárman jöttek el, ebből ketten (a Bereng tesók) kifogástalanul beszélnek magyarul, a harmadik gyerek viszont egyáltalán nem. Ez kis fennakadást okozott ugyan, de megoldottam. Természetesen. Nem voltam egyedül, egy Laura nevű tanár, aki szerdánként jár a felnőttek órájára, felajánlotta, hogy itt lesz és segít a pulyákkal. Jankovics Marcellnek is nagy köszönet jár, egyébként. A most szombat miatt is, meg amúgy is. Elég sok alkotását fogom használni a következő hónapokban. És kábé azokon is nőttem fel.
(filmkultura.hu)
2. Este aztán a tánccsoport vacsorájára voltam hivatalos, és ha már ott voltam, megkérdeztem, miben tudok segíteni. Ők meg azt mondták, nincs bárpultos. Én meg ugye éveken keresztül a legnagyobbtól, Petitől leshettem el a szakma csínját-bínját az Unicumban, így aztán mondtam, hogy én szívesen beállok. Így is lett. Nagyon élveztem a dolgot, főleg mert így személyesen is beszélhettem rengeteg magyarral, akivel eddig nem. Plusz nagyon mulatságos nézni, ahogy az emberek szép fokozatosan egyre részegebbek lesznek.
3. Volt nagy poén, egy vendég odajött, hogy milyen jó, hogy itt vagyok, mert neki van egy gyönyörű húszéves lánya, aki majd jól hazajön Svédországból a nyáron, és majd én jól megtanítom magyarul. De csak magyarul, különben eltöri a kezem. Hölgyeim és uraim, így kell motiválni egy tanárt!
4. Sanyi bá is ott volt, természetesen, ő a bárfelelős a magyar házban, de most nem volt sok időnk dumálni. Viszont így is megkaptam tőle életem egyik legnagyobb dicséretét: "Mátyás, te úgy iszod a pálinkát, ahogy nagyon kevesen. Én ezt nagyra becsülöm." Ennyi.
5. Ez a fegyvernek látszó akármi egy bornyitó. Meglepően hamar rájöttem, hogy működik, addig viszont egy hároméves-forma srácot lőttem le többször is, aki vette a lapot, és minden lövés után végigfeküdt a halál retkes szőnyegen. Nagyon jól szórakoztam rajta. A nagyszülei nem annyira.
+1. Vasárnap tele volt a facebookom azzal az osztrák szakállas nővel, aki megnyerte az Eurovíziót, ezért gondoltam, utánanézek már a dolognak. Nem okos dolog átesni a tolerancia lovának másik oldalára, főleg nem egy ilyen nézett (mert gondolom, az) műsor esetében, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy utánanézés közben ráakadtam a lengyelek előadására. Nem értem, ez a produkció hogy nem aratott legalább akkora sikert, mint a végső győztes.
De tényleg, mit mondhattak ezeknek a csajoknak?
- Figyelj már, mi lenne, ha elkezdenétek szennyest mosni, meg vajat köpülni a színpadon?
- Ez király ötlet. De még jobb lenne, ha valami nagyon mélyen dekoltált felsőben csinálnánk, hogy véletlenül se tereljük el az emberek figyelmét a zenéről.
- Erre nem is gondoltam, de igazad van, legyen így!
Így lett. Sikerrel jártak, én végig a zenére figyeltem...
