Mikor megérkeztem áprilisban, tízből kilenc ember megkérdezte, hogy a Folklorama alatt itt leszek-e még. Kilencből kilenc embernek azt válaszoltam, hogy igen. Mivel ugye a Folklorama most van, én meg még mindig itt vagyok. Na de miféle rendezvény ez - merül fel a kérdés, jogosan. Ez egy egyszerű mondattal összefoglalható:
A Folklorama a világ legnagyobb és leghosszabb multikulturális fesztiválja.
Akinek ez nem elég, annak elmondom, hogy minden, a városban élő etnikai csoportnak, vagyis inkább ezen csoportok egyesületeinek vagy egy-egy pavilonja, ahol egy héten keresztül az adott nemzet kajáját és kultúráját mutatják be. A fesztivál két hétig tart, félidőben minden pavilon gazdát cserél. Mert annyiféle nép él errefelé, hogy egy hét nem elég.
Az idei a negyvenötödik fesztivál, negyvenhárom pavilon látogatható. De például ukránból, szerbből, filippínóból, meg még néhány másikból kettő-kettő van. Mert náluk valamilyen oknál fogva két csoport alakult ki. Ezek soha nincsenek ugyanazon héten, ami egy bölcs dolog. Magyar pavilon is kettő van általában, idén nem, mert az engem fogadó egyesület már tavaly nyáron úgy döntött, tart egy év szünetet. De majd jövőre!
Négy pavilonba jutottam el eddig. Természetesen egyszer sem volt nálam semmilyen, fénykép készítésére alkalmas eszköz. Ezzel a rossz szokásommal kezdenem kell valamit. Mindegy. Az egyik ukrán hellyel kezdtünk, ahol ittam is gyorsan egy jó Lvivskét. Azonnal otthon éreztem magam. Bár szerintem kicsit édesre sikerült a töltött káposztájuk.
Az ukránokról jut eszembe, annyi van itt belőlük, hogy a parlament előtti parkban nem valami kanadai tagról van szobor, hanem bizony Tarasz Hrihorovics Sevcsenkóról. Kemény. Egyébként ő már csak azért is érdekes, mert hamarabb tanultam verset tőle, mind Petőfitől. Éljen a Független Államok Közössége!
Egyébként ez a parlament:
A manitobai parlament, természetesen. A tetején ott a Golden Boy. Aki Anita szerint egy lány. Nem az. Erre bizonyíték az alábbi kép, melynek forrása a wikipedia. Állítólag a szobor a sikert szimbolizálja. De ebben nincs semmi meglepő. Ránézel, és az egyetlen szó, ami eszedbe jut, az a siker. Nem?
Az ukránok után megnéztük a skandinávokat. Érted, van itt egy maroknyi magyar, nem bírnak együtt dolgozni, ezért csinálnak két egyesületet, két tánccsoportot, mindent, a skandinávok meg nem foglalkoznak azzal, hogy valaki dán vagy svéd vagy izlandi, szépen megvannak egymás mellett. Példaértékű. Visszavágyok kicsit Dániába. Az egy jó hely. Aztán megnéztük az afrikai pavilont is, meg a japánt is, ezek nem voltak túl izgalmasak, bár az afrikaiban egy fószer elkezdett limbózni, és a végén olyan alacsonyan volt a rúd, ami alatt áttáncolt, hogy én még kúszva sem tudtam volna megoldani az átjutást. A soproni strand forgóajtója alatti rést tudnám ehhez hasonlítani. Ahova ugye beszorultam néhány évvel ezelőtt. Izgalmas történet, sajnálhatod, ha még nem hallottad. Szerencsére itt Leslie tolt néhány képet. Például ezt:
Ja igen, ez már nem a konkrét limbózás. Mert amikor azzal végzett, égő faléceket tett sörösüvegekre, és az alatt bújt át. Semmi agya nincsen.
Még egy dolog erről a helyről: egy afrikai, közelebbről ghánai zenekar csinálta a hangulatot. Ez így önmagában nem érdekes, de amikor kijött öt falfehér tag, kis zavart véltem felfedezni a közönségben ülők arcán. És amikor azt mondom, falfehérek, akkor azt úgy értem, hogy annyira fehérek, hogy mellettük én simán mulattnak nézek ki. Persze ez azért túlzás, de érted a lényeget.
Szóval ez zajlik most éppen, nagyon király az egész, és sokkal nagyobb volumenű, mint azt látatlanban gondoltam. Van még egy két pavilon, amit mindenképp meg szeretnék nézni, ígérem, nálam lesz a telefonom, lesz kép. Egyébként a két hét alatt tavaly több, mint 300 000 látogató nézett be legalább egy helyre. Nagyon király. És ami a legérdekesebb, hogy itt van az olasz, a német, az indiai, a magyar, meg az összes többi, de mégis mind kanadai. Ebben az országban mindenkit elfogadnak. Kiváló hely ez.
Teljesen más téma. Megnéztük a Macskafogót filmklubon. Mindenkinek tetszett, de hát nincs ebben semmi meglepő, hiszen egy remek meséről van szó. Feliratozni meg külön kihívás volt. De persze élveztem nagyon.
Szintén film. A majmok bolygója-folytatás egész jól sikerült, de a végén nekem kis hiányérzetem volt. Nem tudom. Kicsit csalódottan jöttem ki a moziból. De majd Chris Pratt felvidít jövő héten. Meg Michelangelo. Cowabunga!
