Két esemény miatt adtam ezt a címet a mai bejegyzésnek. Az egyik, hogy 25 évvel ezelőtt, május 24-én házasodtak össze a szüleim. Vagyis most volt az ezüstlagzijuk. Sajnos nem tudtam hazaugrani, pedig csak nyolcezer kilométernyire vagyok Ózdtól. Azért hála a modern technikának, néhány percre beköszöntem, plusz az ilyenkor elmaradhatatlan nosztaliga-videót is én raktam össze. Rengeteg mókás kép került így a kezem ügyébe, köztük az is, amelyik alighanem életem első hamburger-evését örökíti meg.
Szeretném felhívni a figyelmet a két alsó sarokban látható testvéremre, különös tekintettel a kisöcsémre, akinek az arcára van írva, hogy mennyire szeretne egy harapást. Nem emlékszem, hogy adtam-e neki. Aligha. Matyi nem ad a kajájából.
A lényeg az, hogy Papi, Mami, eddig kiváló munkát végeztetek, ezt a minőséget tessék szépen fenntartani a továbbiakban is. És köszönök mindent. Tényleg.
A másik ezüst az Atletico Madridé. Nagyon szimpatikus ez a csapat, és nagyon közel álltak a csodához. Össze is néztünk Anitával, mikor megláttuk, hogy mennyit hosszabbít a spori, kicsit indokolatlannak tűnt, de ez természetesen semmit nem von le a Real Madrid érdemeiből. Teljesen megérdemelten nyertek. Pedig már megfogalmaztam a tökéletes smst az öcsémnek, aki állítólag azért lett Real-fan, mert annyit beszéltem neki a Roberto Carlos, Redondo, McManaman és Raúl fémjelezte csapatról gyerekkorunkban, hogy esélye sem volt másnak szurkolni. Annyi lett volna az üzenet szövege, hogy "Iker". Ehelyett csak annyit írhattam neki az egyenlítő gól után, hogy "D'oh". Aztán felhívott a lelkem a lefújás után, hogy bizony elsírta magát. Egyszer én is sírtam egy Bajnokok Ligája-döntő után. 2005-ben. Nem örömömben.
(fotó: todobarcelona.net)
Egyébként még mindig nagyon érdekes délután kettőkor BL-t nézni, főleg úgy, hogy beültünk egy pizzázóba, és rajtunk kívül konkrétan senkit nem érdekelt, hogy mi megy a tévében. Na jó, talán a pincér csajt, viszont aztán kiderült, hogy ő is európai. A helyieket teljesen hidegen hagyta a dolog. Gondolom, a ma esti Diósgyőr-Újpest Magyar Kupa-döntőt sem fogja nézni senki errefelé. Botrány.
Aztán elmentünk moziba, megnéztük a Neighbours című filmet. A cím magyarul annyit tesz, szomszédok. Otthon mégis Rossz szomszédság név alatt fut. Így alighanem elkerülhető, hogy Vágási Feri rajongói megvezetve érezzék magukat, mikor kiderül, nem a mikroszoft vindóz kilencvenöt programmal művelt csodákra váltottak jegyet.
Csak hogy mindenkinek tiszta legyen, miről is van szó:
Ja, a mozi egy külön épület, ehhez a magyar ember nincs hozzászokva, és a hangulata is teljesen más. Flipper, jéghoki, kutyafüle az aulában a várakozóknak, és egy körülbelül hat méteres, plafonról lógó Batman-szobor nekem.
Akartam néhány szót ejteni a szombat reggeli óráról is, de sokkal érdekesebb dolgot láttam egy benzinkúton. Ezt:
Kicsit furán nézett rám a pénztáros srác, de aztán elmagyaráztam neki, hogy a hölgy bizony a honfitársam. Annyit mondott, hogy nájsz.
Most, hogy a nemzet (a címhez tökéletesen passzoló, ezüst színben pompázó) Lindája miatt mindenki figyel, egy sokkal fontosabb dolog: ma vannak az EP választások. Tessék elmenni szavazni! Ennyit akartam, lehet tovább bámulni a cickókat. Adios!
